Két kolléganőmnek is holnap után lesz az esküvője. Nagyon jó dolgok előtt állnak, azt tudom, hogy én ilyenkor már lázban égtem. Esküvő előtti nap is sok dolog volt, például a ruhák elhozatala és hát az ültető cédulák megírását is utolsó napra hagytam. Jó visszagondolni, de egyben össze is szorul a szívem, hogy nekem már nem lesz ilyen szuper esküvőm. Nekem már csak emblémázott póló jár azzal a felirattal, hogy „a tiéd már elmúlt, ne sopánkodj!” Ez így is van és most nem vissza fele kell nézni, hanem előre. Milyen jó dolgok várnak még rám, hiszen az esküvő az ember életében csak egy kis rész. Ezen felül lesz még részem jóban, és előtte is volt. Csak annyira jó élmény volt, hogy az ember nem tud felébredni belőle és irigykedem azokra, akik még esküvő előtt állnak. Jó, azt be kell vallanom, hogy még esküvő előtt egy órával is azt mondtam, hogy csak legyünk már túl rajta. Most meg hónapok óta „sírok”, hogy vége. Az ember ilyen, soha nem jó semmi, bár én tudtam már akkor, hogy később meg fogom bánni a kijelentésemet.