Elkezdhetném a mesét a vízipipázás történetéről, de talán már ismeri mindenki azt, amikor az öreg, szakálas bölcs leül a társaság közepére, becsukja a szemét és elkezdi mesélni, hogy az emberiség kialakulása óta vannak szokások, és a vízipipázás egy a sok közül. Története hosszú évtizedekre bizonyítottan visszavezethető, és az idők és szokásrendek változásával együtt alakult az aktuális divatnak megfelelően. Sok országban már a második virágkorát éli, de érdekes módon Magyarországra csak az utóbbi években, évtizedekben lett elterjedt. A vízipipázás szokásával először a közel keleten, majd Amerikában ismerekedtek meg az emberek, onnan terjedt fokozatosan, hol lassabban, hol gyorsabban Európa felé. A napokban olvastam éppen, hogy felmérésekkel igazolhatóan Németországban volt és van a legnagyobb vízipipa kultúra kontinensünkön. Talán onnan érkezett hazánkba a szokás és onnan származtak az első hazai vízipipák is. Szerencsére ma már nem kell több száz kilométert megtennünk, ha ásványi kőre vagy vízipipa szénre van szükségünk.